A Kumari dilemma: az isteneknek is járnak emberi jogok?
Képzeld el, hogy négyéves vagy és mindenki élő istenként tisztel. A lábaid sosem érhetik a földet, és naponta százak jönnek az áldásodért. Majd amikor megjön az első menstruációd, visszakerülsz a halandók közé és beülsz az iskolapadba, ahol eddig sosem ültél. Egy olyan közegben, aminek eddig az istene voltál, most pedig egy vagy közülük. Ő a Kumari, a katmandui élő istennő.
A Durbar téren járva egy kis csoportosulást láttam az egyik épület körül, egyből kíváncsi is lettem, mit néznek ennyien. Majd nemsokára kinyílt egy kis ablak és egy erőteljesen sminkelt kislányarc nézett ki rajta. Az arcvonásai semlegesek voltak, semmilyen érzelmet nem tükröztek. Körbenézett, majd az ablak becsukódott, mire a csoport szép lassan elszállingózott.
Ő volt az a kislány, akiben – az őt kiválasztó főpapok és asztrológusok szerint – Taleju istennő öltött testet. A nepáli konzervatívak szerint a kislány, és általában a Kumari intézménye a nepáli identitás lüktető szíve, eltörölni vagy változtatni rajta egy ősi kultúra megcsonkítása lenne.
A teológia szerint az istennő csak egy abszolút tiszta, sérülésmentes testben foglalhat helyet és nem mutathat félelemre utaló jeleket. Emiatt a Kumarikat komoly teszteknek vetik alá, amelyek bármelyik gyereknek rémesen ijesztőek lehetnek.
2008 óta a Kumarik már kapnak világi oktatást is, ez annak köszönhető, hogy egy ekkor meghozott törvény szerint a vallási státusza ellenére a Kumari továbbra is egy gyermek, akit nem lehet megfosztani a nepáli alkotmányban garantált emberi- és gyermekjogoktól. Ez azonban nem enged teret annak az alapvető igénynek, hogy más gyermekek társaságában szocializálódjon, valamint az a tény, hogy a lába csak bizonyos vallási ünnepekkor érintheti a talajt, jelentősen bekorlátozza a játék lehetőségét is.
Te mit gondolsz, megítélhetjük a saját jogrendszerünk alapján egy másik világ legszentebb hagyományait, vagy az egyetemes emberi jogok vallástól függetlenül mindenkire egyformán érvényesek?
